Camera obscura, avagy a környezet leképezése egy fénymentesen lezárt doboz segítségével, mindenféle lencserendszer nélkül. A lencsék helyett egy fémlapra szúrt apró, tűhegynyi lyukon keresztül érkezik az eszközbe a fény illetve a külvilág képe. Ezen az apró lyukon kívül egyébként a doboznak teljesen fénymentesen kell záródnia! A lyukkal átellenes oldalon a valósághoz képest egy fordított állású kép fog kirajzolódni. Ezt a dobozba helyezett filmen vagy fényérzékeny papíron tehetjük maradandóvá, azaz fényképezhetjük le.
Már lassan egy éve tervezgettem, hogy kipróbálom az analóg fotográfia eme gyöngyszemét, a lyukkamerás fényképezést. Maga a lyukkamera bármiből készülhet; üres sörös/üdítős doboz, gyufásdoboz, fém kávés doboz, cipős doboz, de akár mi magunk is megtervezhetjük a kamerát, olyan alakúra és nagyságúra, amilyenre szeretnénk. Vannak úgymond "profi" lyukkamerák is. Ezek a masinák is többféle anyagból készülhetnek, többnyire fából. Jóval masszívabbak, mint házi készítésű társaik, és az áruk is jóval borsosabb (akár 10-15-20 000 forintba is kerülhetnek). Ezen a linken bővebb információ található ezekről a gépekről;
LINK
A lehetőségek tárháza tehát végtelen. Én a "házikészítést" választottam (mert így sokkal érdekesebb, ha magunknak készítjük el a kamerát, és jóval olcsóbb is). Az alábbiakban szeretném megmutatni, miként készítem el ezeket a pofonegyszerű kis gépeket.
A legelső ilyen készítésű "fényképezőgépem" :)
 |
| FujiColor C200 színes film került a lyukkamerába. |
A képek, amiket ezzel készítettem. A filmet kézzel csévéltem tovább, kb. 360°-os tekerésekkel. Ez egész optimálisnak bizonyult, 12 képet készítettem, és a képek között nem volt túl nagy üresen maradt hely, illetve egymásra sem készültek képek. A tekercsre 24 fotó fért volna, ha lencsés gépet használtam volna. Tekerés közben sajnos elakadt a film (azt hittem elfogyott), előhíváskor kiderült, hogy a tekercsre legalább még 8-10 fotó elfért volna. A 12 képből 7 volt használható, és ezek közül az alábbi 3 az, ami "jól" sikerült (ez alatt azt értem, hogy tudjuk, mit ábrázol a kép, és élvezhető az eredmény).
Mivel ennek a lyukkamerának az elkészítését nem dokumentáltam, ezért ezt az újabb kamerám készítésével pótolom. (A kamerámat az alábbi linken található videó alapján készítettem el;
VIDEO)
Az eszközök és felhasznált anyagok;
- gyufásdoboz
- éles szike
- olló
- vonalzó/ vagy bármi, ami mellett tudunk egyenes vonalat húzni, egyenesen vágni a szikével
- parafadugó
-tű (gyöngyszövő tű)
- fekete filctollak
- átlátszó ragasztószalag
- fekete, átlátszatlan ragasztószalag
- üres filmtekercs (lehetőleg olyan, aminek a vége kilátszik)
- egy új filmtekercs
 |
| A film, amit most használtam :) |
1. "Gépház"
A: Először a "gépházat" készítem el (követve a videót). Ehhez megkeresem a gyufásdoboz közepét úgy, hogy berajzolom a lap-átlókat. Ott a közepe, ahol ezek az átlók metszik egymást.
Itt egy kisméretű ablakot vágok (a mérete végül is mindegy, mert majd ide fog kerülni az alumínium lemez a lyukkal). Nekem most ez nagyobbra sikerült, mint az első doboznál.
 |
| Vonalzó segítségével behúztam az átlókat |
 |
| Az éles szikével kivágtam egy kisméretű lyukat. Itt nem kell túl pontosnak lennünk, de vigyázzunk, hogy ne nyomjuk össze a skatulyát. :) |
 |
| A kivágott nyílás |
 |
| Igen, ez a nyílás nagyobb lett, mint az előző kamerámnál, de ez nem lesz igazán lényeges |
 |
| Végül fekete filctollal befestettem a kamerám belsejét. Én igyekeztem minél alaposabban, de itt is vigyázunk, nehogy összenyomjuk, elszakítsuk a gyufásdobozt. |
B: A következő lépés, hogy megcsináljuk az "ablakot" ami majd a tényleges képet fogja alkotni. Ehhez a gyufákat tartó kis fakkra vágunk egy négyzet alakú nyílást. Persze ez lehet akár milyen alakú. Ez a nyílás fogja megszabni az elkészített képek "alakját". Ehhez a lyukhoz is megkeressük először a tartó közepét, szintén az átlók segítségével. Itt már kimértem, hogy mekkora legyen az ablakom (24x24 mm-es négyzet). Ehhez az átlók felezési pontján keresztül húztam két egymásra merőleges, egyenként 24 mm hosszú vonalat (ezek a merőlegesek felezik egymást 12-12mm-re lesznek azok a pontok, amiken keresztül majd egyeneseket húzok). Szóval az így kapott pontokon keresztül egyeneseket húzok, amik majd kiadják azt a négyzet alakú nyílást, amit eltávolítva megkapom a fényképezőgépem ablakát. Erre az ablakra vetül majd rá a fény a tűhegynyi lyukon keresztül. Itt már fontos, hogy óvatosak és precízek legyünk, ha lehet minél kevesebb papírszál maradjon a vágás helyén, ezek ugyan is már fognak látszani a fényképünkön.
 |
| Keresem az átlókat |
 |
| Kimérem az ablakomat... |
 |
| A zölddel besatírozott részt vágom ki. |
 |
| Én a régi kamerámból használtam fel a tartót. Annyit módosítottam rajta, hogy leragasztottam a széleket fekete ragasztóval, hogy ne látszanak a szálak, amik maradtak a vágás után. |
 |
| A tartó belsejét is befestettem feketére, hogy nehogy bármilyen fényvisszaverődés tönkretegye a fotókat. |
2. A "lencse"
Ez a lelke a gépnek :) A már előzőleg kivágott alumínium lapra egy gyöngyszövő tűvel lyukat szúrunk. Jó, ha teszünk a lyukfúráshoz egy kis darab papírt az alumínium alá, így könnyebb lesz átfúrni, nem csorbul ki a tű, és így tényleg csak a hegye hatol majd át a fém darabunkon. Lehetőleg minél kisebb lyukat fúrjunk. A tű, ha át is szaladna az alumínium lapon, 0.5mm-nél nem fúrna nagyobb lyukat. Nekem most sikerült kisebb lyukat készítenem, mint az előző gépnél. Ennek azért örülök, mert minél kisebb a lyuk, annál élesebbek lesznek majd a képek.
 |
| Igen, ehhez kell a parafadugó. Így az ujjunk átszúrása nélkül nyomhatjuk a tűt felülről. |
 |
| A szúrás :) |
 |
És a lyuk! :) Remélem ez kisebb, mint 0.5mm...
|
3. Szereljük a lencsét a gépházba!
A: Szóval, kész a gépház, és a lencse is. Ez igazán egyszerű lépés lesz, egyszerűen tegyük az átfúrt alumínium lapot a korábban kivágott lyuk fölé, majd rögzítsük ragasztószalaggal. Lehetőleg a lyuk legyen minél inkább a gépházra vágott lyuk közepén. Nem baj, ha nem pontosan középen van, de lehetőleg ne az egyik vagy másik sarokban legyen. :)
 |
| Én egy kicsit lesimítottam csiszoló papírral a lyukasztás közben kialakult éleket a lyuk körül. Arra azonban figyeljünk, hogy a lyukat ne tömítsük el, ellenőrizzük még egyszer, hogy áthatol e rajta a fény, mielőtt felragasztjuk a skatulyára. |
4. Készítsük el az "exponálót"
Ehhez én a film dobozát használtam fel. Ennek is nagyjából a közepére készítettem egy rést. Körülbelül akkorát, mint amekkora részt szabadon hagyott a ragasztószalag a gyufásdobozra felragasztott alumínium lapból. Ezt a papír darabot csak 3 oldalról ragasztottam le, hogy legyen helyen becsúsztatni egy újabb papírdarabot, ami majd eltakarja a lyukat :)
 |
| Itt is a jó öreg szike, és itt sem kell annyira pontosnak lenni a négyzetünk vágásakor. :) |
 |
| A "fénykapu". A sarkait levágtam, így könnyebb becsúsztatni a helyére. |
Működés közben :D
5. A filmtekercs befűzése
Kiveszem a tekercset a dobozából és áthúzom a "gépházon". Úgy, hogy a mattabb, halványabb szürke oldala mutasson a lyuk felé. Ez az oldala ugyan is a fényérzékeny része a filmnek. A másik, fényesebb felület nem fényérzékeny. A filmet kihúzzuk a skatulya másik oldalán. Ez után behelyezzük az "ablakunkat". Ez lenyomja a filmet, ami így egyenletesen a kamera hátuljához feszül majd. Ez után levágjuk a filmtekercs végét, és egy átlátszó ragasztószalaggal hozzá ragasztjuk az üres filmtekercsből kilógó kis részhez (amikor előhíváshoz eltávolítják a filmet a tekercsből, általában marad egy ilyen kis túlnyúló rész a filmből). A filmek ne fedjék le egymást! Szép laposnak kell lennie az összeragasztott felületnek. Győződjünk meg arról is, hogy elég stabil a ragasztás, és nem fog szétesni a tekercsben, mert akkor elveszítjük a filmet.
 |
| Fényérzékeny felület (kicsit mattabb és világosabb, mint a nem fényérzékeny. (És a tekercs kilógó vége is lefelé mutat.) |
 |
| Nem fényérzékeny oldal. |
 |
| Átfűzzük a gépházon |
 |
| Behelyezzük az ablakot... |
 |
| ...úgy, hogy az ablakunk lenyomja a filmet a lyukkameránk hátsó falához. |
 |
| Levágjuk a film végét. |
 |
| Összeragasztjuk a régi filmtekercs kilógó végével, úgy, hogy lehetőleg ne fedjenek át a filmek. |
 |
| Legyen stabil a ragasztás! |
6. Fényvédelem
Az utolsó simítás, hogy alaposan leragasztjuk a gépünket, ezzel meggátoljuk, hogy szétessen, megerősítjük, és nem utolsó sorban védetté tesszük fény ellen. Ha a gépbe bárhonnan máshonnan is jut be fény a tűhegy-lyukon kívül, akkor nem lesz szép, vagy egyáltalán nem is lesz eredmény. Ezért erre nagyon ügyeljünk, keressünk meg minden fényt beeresztő részt, és ragasszuk le! :)
 |
| Leginkább ezeken a széleken ragasszuk le a lyukkamerát, hogy ne essen szét, és hogy ne jusson be fény. |
 |
| És persze ezen az oldalon is :) |
 |
| A hátulját ennyire nem szükséges beragasztani, de nekem így jobban tetszett, és védettebb, pl. az esőtől. |
 |
Ezzel a "pöcökkel" tekerhetjük arrébb a filmet. Az óramutató járásával ellentétes irányba kell eltekerni, és arrébb húzza a filmtekercset. Körülbelül 360°-os tekerésekkel léptessünk. Nekem ez volt optimális.
|
És készen van a kameránk! :)
Az expozíciós idők alakulása pedig;
Bent (épület, mesterséges fény/kevés fény): 15-20 perc
(minutes)
Szabadban felhős időben: 10-30 másodperc (seconds)
Szabadban napfényes időben: 1-5 másodperc (seconds)
Ennél többet hirtelen nem tudok hozzáfűzni. Ha kihagytam valamit, vagy bármiféle kérdés van, kommentben meg lehet írni, és amint tudok, válaszolok rá. :) Tervezem, hogy lyukkamerával kapcsolatban majd írok egy bejegyzést még. Abban a szolárgráfiával fogok foglalkozni.
További szép napot!
A bejegyzésben található valamennyi fotó és írott szöveg a saját munkám és a 1999. évi LXXVI. szerzői jogi törvény védi. Engedély nélküli felhasználásuk más blogokon, internetes oldalon és egyéb médiumokon forrás megjelölése nélkül szigorúan tilos és büntetendő cselekmény!
All the contents of the blog are my intellectual product and protected under copyright law. Their use without my permission is penitentiary offence.
